Üdvözöllek az oldalamon!

 Több, mint 15 év degus élményeit, tapasztalásait gyűjtöttem csokorba. Az oldal tartalmazza a legfontosabb információkat, amiket egy degutulajdonosnak fontos tudnia. Ha végigolvasod a tanácsokat és praktikákat útmutatást találsz ahhoz, hogy te és a degud is teljes elégedettségben töltsetek együtt minél hosszabb időt.

A sok év deguzás után is rájöttem, van még mit tanulnom. Hiába akartam a legjobbat, ha nem tudtam pontosan mi az kevés vagy rossz infóim voltak a degukról. A legtöbben a kereskedésben kapunk először információt, könyveket olvasunk és a saját gyakorlatra építünk, amik rendre tévesek sajnos.

Része lettem a hazai legnagyobb degus közösségnek, akikhez immár alapítványi keretek között a degumentés is tartozik. A közös tapasztalat és néhány segítő szándékú egzotikus szakállatorvos tudásának köszönhetően ma már láthatóan kiegyensúlyozottabb és boldogabb deguim vannak. Az oldalt a tapasztalataim és a tanultak alapján folyamatosan frissítem.

Honnan jött szenvedély?

Középiskolás voltam, amikor nővéremékhez került egy ilyen kismókus. Akkoriban még nem terjedt úgy el a degutartás, mint mostanában. Sokszor szembesültem azzal, amikor eledelt akartam venni az állateledel boltban, hogy visszakérdeztek: mi az a degu? Mára kíváncsi természetének és bájos pofijának köszönhetően hamar elterjedt az állatszeretők körében. Sajnos a helyes tartási infók elterjedésében itthon gyerekcipőben járunk, de egyre bizakodóbb vagyok. 

Az új jövevény kitüntetett figyelmet és nagy szabadságot (térben is) kapott. Ennek köszönhetően igazán csintalan és öntörvényű kisdegu lett, aki sok örömet  - és időnként bosszúságot is - okozott a gazdiknak. Mondhatni minket is tanított, hogyan kell bánni egy deguval.

Amikor elpusztult olyan űrt hagyott maga után, amit nehéz volt feldolgozni. 2007-ben párom 3 kisdegut hozott haza karácsony előtt. Innen már nem volt visszaút, végzetesen elköteleztem magam a degutartás iránt, annak ellenére, hogy inkább kevesebb, mint több megértést kaptam a környezetemből, merthogy akkori tudatlanságom miatt szaporodni kezdtek, új szerelmek jöttek...így a 3 ból volt, hogy 21 lett.

Ennyi degu gazdájaként sok szépet és jót kaptam ezektől a csepp rágcsálóktól. Megéltünk számtalan vicces és sok tragikus pillanatot is. Ezeket szeretném megosztani veletek, elősegítve minél több kisdegu és gazdi boldog együttélését. Sajnos a megfelelő tartási információk még csak kevesekhez jutottak el. Az állatkereskedésben pedig rendre rossz felszereléssel és információkkal látják el a kezdő degutulajdonosokat. Ezen szeretnék segíteni. Persze csak annak tudok, aki meg is fogadja. A jó gazdi nem az, aki alapból mindent tud. Már látom, amikor valaki megkeres. Ha jó a hozzáállás, ha szereti a deguit is jól is akarja tartani, akkor abból lehet valami. Aki érdeklődő, kérdez, az tanul.

Minden degut nem tudhatok jó kezekben, s nem is fogadhatom mindet örökbe, viszont ha már néhány példánynak boldogabb az élete, az számomra öröm. Ezen ügyködök nap, mint nap, nem hanyatló lelkesedéssel. ;) 

 Képek forrása: Saját archívum

Az oldalon található szöveges és képi anyagok kizárólag az oldal tulajdonosának előzetes írásos engedélyével használhatók fel!