Együtt

 

Szeretet, gyengédség, lustaság, absztrakt szőrgombóc alakzatok, bohóckodás, bújás, csacsogás, csipogás, játék. Ezek egy részéről lemaradsz, ha csak egyetlen kismókusod van. Merthogy ők közösségben érzik magukat igazán elemükben és nagyon jó érzés, ha miután ellátod őket leülsz melléjük és figyeled mit csinálnak. Engem ez nagyon kikapcsol. Ha stresszes napom volt, vagy csak úgy elegem van mindenből és mindenkiből, a deguszobába megyek feltöltődni. Ha szomorú vagy ideges vagyok, csak bemegyek hozzájuk. Sok kisállathoz hasonlóan a társaságuk feloldja a negatív érzéseket. Elnézve őket, ez nem csoda. Ha sírva ülök be a szoba foteljébe, legalább 1-2 kismókus visít, amíg megnyugszom. Hány ember nem veszi észre, ha valaki bánatos? Egy 20-30 dkg-os rágcsáló pedig igen, és érti/érzi, hogy baj van.

Egy degu vagy több?

Gyakran találkozok ezzel a kulcskérdéssel, rendszerint azzal a hátsó gondolattal, hogy szeretnék egy degut, de muszáj kettőt? A válasz: IGEN! A deguk erőteljesen társas lények, akár tíz fős kolóniában élnek és a természetben egy percre sem maradnak egyedül. Ha egy degu egyedül marad, az biztos halált jelent számára természetes élőhelyén. Ez a tudat fogságban sem változik, ezért lesz az egyedül tartott degu könnyen depressziós. Aki tartott már együtt több degut, az nem tartana soha csak egyetlen példányt. Már csak azért sem, mert rengeteg degus bolondságból kimarad ő is és a kedvenc is. Borzasztóan igénylik fajtársaik közelségét. Boldog és kiegyensúlyozott csak akkor lehet a degud, ha fajtársaival élhet. A gazdi szeretete és törődése csak egy bizonyos szintig elég. Mivel nem lehetsz non-stop mellette: eszel, alszol, dolgozni/suliba jársz, ezért ez lehetetlen. El sem tudom képzelni, hogy ha magadhoz veszel egy kisállatot, amelyről gondoskodni szeretnél, miért licitálnál lefelé az ő minimális igényeiből a saját önzőségedre? mert sokan így tesznek. Ha tényleg csak egy állatot szeretnél, akkor kérlek ne degut válassz! Mert nem fogsz tudni teljes és boldog életet biztosítani neki. Hidd el, nem te fogod ebben a kérdésben megváltani a világot! Ez tény, ami a degutartással jár. Egy gazdinak pedig kötelessége, hogy biztosítsa a kisállat testi és mentális egészségét. Sajnos tpasztalat, hogy ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni.

Válassz azonos neműeket!  Kezdő degusként ne szaporítással kezd. Ha nem értesz hozzá, abból csúnya dolgok lehetnek. Ha sikerül esetleg azonos nemű alomtestvéreket beszerezned, ők nagyobb valószínűséggel jól meglesznek egymással. Ha viszont most gondolkozol azon, hogy a meglévő degud mellé beszerezz egy másikat, akkor neked szól az összeszoktatás almenü. Ott minden segítséget megtalálsz. Tapasztalataim szerint semmivel sem rosszabb egy utólag összeszoktatott páros. Nagyon vágynak egymás társaságára. Az ideális csapat a több lány és egy ivartalanított pasi. 😉

 

 

Lehet e degut egyedül tartani?

Sajnos eddig bárhogy írtam körül ezt a témát, akik egyedül tartanak otthon degut mindig önigazolásokat gyártanak: így is jól elvan, én sokat foglalkozom vele, nem magányos és hárítják a felelősséget, többnyire eszük ágában sincs beszerezni mellé egy egynemű társat és komolyan elhiszik, hogy ez így rendben van. Ez engem eléggé elszomorít és már egy idő után fel is bosszant, mert tudom, hogy az a kisállat szenved. Nézzük a degu szemszögéből! Vannak fajok akik magányosan és vannak akik csapatban, családban élnek. A deguk rendkívül fejlett szocializációval rendelkeznek, társas kapcsolatban élnek a természetben. Tehát, ha ők dönthetnek, bizony nem akarnak egyedül élni és max. 10 fős kis kolóniákat hoznak létre. Ha egyedül marad a természetben a közösség védelme nélkül biztos halálra van ítélve. Otthon ilyen formában szerencsére nincs életveszélyben, viszont folyton két lábon állva fog tanyázni a ketrecnél, várva haza a gazdit. Ilyenkor nem aranyos, magányos. Rágja a rácsot, ki akar jönni, unatkozik, depressziós lehet. Nem rosszalkodik, szenved. Számomra logikátlan, hogyha valaki egy adott fajt szeretne tartani, akkor ennyire ne érdekelje annak helyes tartása és igényei. Az egyedüllét a testi és mentális fejlődését is visszavetheti, aminek a következményei hosszútávon mutatkoznak meg. A német Fressnapf tájékoztatója úgy fogalmaz, hogy az egyedül tartott degu elsatnyul, elcsökevényesedik. (Einzeln gehaltene Tiere verkümmern). Igen, betegségeket is eredményezhet az egyedül tartás. Ha valaki szereti a kisállatát, miért akarna neki rosszat? A hobbiállattartás nem a szeretetről, a gondoskodásról szól? Szerintem az állattartás alapja, hogy a gazdi és a kisállat is boldog legyen. Azt a nem aprócska kiegészítést mellétéve, hogy az állatvédelmi törvény is kötelez az adott faj szükséges és min. elégséges körülményeinek a biztosítására.

 

 

Én is tartottam bizonyos ideig egyedül degut, tudom hogy másképpen viselkednek. Amikor a hímet külön tettem, vagy amikor meghalt a társa egy degumnak és egyedül maradt a következő beszoktatásig, esetleg beteg volt és elkülönítettem. Imponáló a gazdinak persze, hogy ha hazaér akkor gyakorlatilag a nyakán csüng a deguci, de ennek az az előzménye, már majd’ belebolondult a magányba. Szóval legyen elég indoknak, hogy fajtárssal érzi jól magát, társas lény, ne kárhoztassuk magányra, mert ez nem a javát szolgálja! Nincs de! Ha egyetlen kisállatot szeretnél tartani, akkor olyan rágcsálót javasolt tartani, amelyik egyedül is tök jól elvan. (pl. hörcsög) Viszont hosszútávon semmilyen élőlénynek nem jó, ha magára van hagyva, hiszen az már a gondoskodás hiánya. Egyébként semmivel sem rosszabb nekem sem, hogy két ketrecből is három degu ugrik a nyakamba. Viszont csak a gazdi önzésén és igényein nem alapulhat az állattartás.

 

 

Képek forrása: saját archívum, de.wikipedia.hu, devianart.net, hoglezoo.org, aqualandpetplus.com,flickr.com, www.animalonanimal.wordpress.com, aap.nl