Rólam

A sok év deguzás után is rájöttem, van még mit tanulnom. Hiába akartam a legjobbat, ha nem tudtam pontosan mi az; kevés vagy rossz infóim voltak a degukról. A legtöbben a kereskedésben kapunk először információt, könyveket olvasunk és a saját gyakorlatra építünk, amik rendre tévesek sajnos.

Része lettem a hazai legnagyobb degus közösségnek, akikhez immár alapítványi keretek között a degumentés is tartozik. A közös tapasztalat és néhány segítő szándékú egzotikus szakállatorvos tudásának köszönhetően ma már láthatóan kiegyensúlyozottabb és boldogabb deguim vannak. Az oldalt a tapasztalataim és a tanultak alapján folyamatosan frissítem ma már a hazai degumentés önkénteseként.

Honnan jött szenvedély?

 

Középiskolás voltam, amikor nővéremékhez került egy ilyen kismókus. Akkoriban még nem terjedt úgy el a degutartás, mint mostanában. Sokszor szembesültem azzal, amikor eledelt akartam venni az állateledel boltban, hogy visszakérdeztek: mi az a degu? Mára kíváncsi természetének és bájos pofijának köszönhetően hamar elterjedt az állatszeretők körében. Sajnos a helyes tartási infók elterjedésében még bőven van mit fejlődnünk, de egyre bizakodóbb vagyok. Az elmúlt évek azt mutatják, hogy igenis sok gazdi hajlandó tenni a kiskedvencéért, hogy a legnagyobb nyugalomban, biztonságban, jó életminőségben tölthessék el azt az alig egy évtizedet.

 

 

Visszatérve az első degunkra. Az új jövevény kitüntetett figyelmet és nagy szabadságot (térben is) kapott. Ennek köszönhetően igazán csintalan és öntörvényű kisdegu lett, aki sok örömet  – és időnként bosszúságot is – okozott a gazdiknak. Mondhatni minket is tanított, hogyan kell bánni egy deguval.

Amikor elpusztult olyan űrt hagyott maga után, amit nehéz volt feldolgozni. 2007-ben párom 3 kisdegut hozott haza karácsony előtt. Innen már nem volt visszaút, végzetesen elköteleztem magam a degutartás iránt, annak ellenére, hogy inkább kevesebb, mint több megértést kaptam a környezetemből, merthogy akkori tudatlanságom miatt szaporodni kezdtek, új szerelmek jöttek…így a 3 ból volt, hogy 21 lett.

Ennyi degu gazdájaként sok szépet és jót kaptam ezektől a csöpp rágcsálóktól. Megéltünk számtalan vicces és sok tragikus pillanatot is. Ezeket szeretném megosztani veletek, elősegítve minél több kisdegu és gazdi boldog együttélését.

Az állatkereskedések zömáben sajnos rendre rossz felszereléssel és információkkal látják el a kezdő degutulajdonosokat. Ezen szeretnék segíteni. Persze csak annak tudok, aki meg is fogadja. A jó gazdi nem az, aki alapból mindent tud. Már látom, amikor valaki megkeres. Ha jó a hozzáállás, ha szereti a deguit is jól is akarja tartani, akkor abból lehet valami. Aki érdeklődő, kérdez, az tanul. Hiszen én is így kezdtem és ma is tanulok folyamatosan.

Minden degut nem tudhatok jó kezekben, s nem is fogadhatom mindet örökbe, viszont ha már néhány példánynak boldogabb az élete, az számomra öröm. Ezen ügyködök nap, mint nap, nem hanyatló lelkesedéssel. 😉

 

 

Az oldalon található szöveges és képi anyagok kizárólag az oldal tulajdonosának előzetes írásos engedélyével használhatók fel!