Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Fiúpoc és Mini

Fiúpoc az első fiúdegum. Őt Tengeri és Lánypoccal együtt kaptam kölyökkorukban, 2007-ben. Sajnos a két nőstény meghalt. Fiúpocot sajnáltam volna egyedül hagyni, nem ahhoz szokott, ezért megpróbáltam a szakkönyvek szerint az egyik legnehezebbet: összeszoktatni egy idősebb hímet, egy suhanckorúval. Voltak apróbb harcok, de a vártnál jobban sikerült a barátkozás. Megérte.

Minipoc Kispoc és Kislány kölyke. Pofátlanul gyönyörű degu. A személyisége nem hordoz különleges, rendkívüli jegyeket. Nem kifejezetten kötődik hozzánk, önállóbb jellem. Aktív, eleven és kíváncsi. A jelleme megtörhetetlen. Soha nem fordul magába, mindig magabiztos és határozott. 

Fiúpoc a szelídítés keménymagja. 2 év alatt míg nálam volt és folyamatosan foglalkoztam vele mindig a kezemhez kapott, megharapott. A két nőstény, akikkel együtt lakott pedig szelídek voltak, kijöttek a kezembe. Ez nagyon bántott, ezért nem adtam fel.

Különös volt, amikor egyedül maradt és ott voltak a félárva kölykök, kockáztattam és összeengedtem őket az apjukkal. Segítség kellett. Mi etettük a kicsiket, ő tisztogatta, melegítette. Rágcsáló és ember közös erős és kimondatlan szövetsége volt ez az időszak. Mindenki kitett magáért. Így két kisdegu életben maradt. Azóta Fiúpoc megszelídült. Megmentettük a kölykeit közösen és ezt talán érti. Furcsa, de tudja mi történt. Örökké hálás, alázatosabb lett és ezentúl, ha a nevét mondom, leszalad az emeletről és kíváncsiskodik, mit kap: ennivalót vagy szeretetet. 

Ha veszekedés alakul ki köztük mindig Fiúpocot védem. Ő az öregebb, gyengébb és a különlegesebb is számomra. Minit pedig kicsit sem viseli meg, hogy nem ő a kedvenc. Egész egyszerűen nem érdekli.

Fiúpoc 2012. 11.13-án egy reggeli görcsrohamot követően délelőtt itthagyott minket, a degumennybe távozott Tengerihez és Lánypochoz. :( Sajnos nekem kellett kimondanom, hogy altassák el. 5 és fél éves volt.