“Szaporítás”

Csúnya szó a szaporítás, de a tenyésztés az nagyon gyerekcipőben jár Magyarországon. Egy tenyésztőt ismerek, aki tényleg tudja mit csinál és felelősen pároztat. A többiek szaporítanak, jórészt meggondolatlanul.

Nemek megállapítása

Első ránézésre nem mindig egyszerű megmondani egy degu nemét, hiszen a hímnek és a nősténynek is van egy “prücke” és egy végbélnyílása:

Ha nagyon szelíd a degud, akkor egyik kezed a hátára teszed és megemeled a farkincáját. Így is láthatóvá válik az elsődleges nemi jellege. Én mégis jobban szeretem az alábbi módszert: Fektesd a degut hasra a tenyeredben, lazán támaszd alá a mellső mancsait és hogy tovább nyugton maradjon fordítsd meg úgy a kezedben, mintha csak csücsülne.

 

 

 

A hímeknél a végbélnyílás és a húgycső között láthatóan nagyobb távolság van, mint a lányoknál. A fiúknál sokszor a “prücke” is nagyobb, habár az ivarszervük belül van, akkor dugják elő, ha szükség van rá.

 

 

 

 

A nőstényeknek a látható húgyszerveken túl, 4 pár mellbimbója van, a teste is mutatja, hogy  4-7 kisdegu felnevelésére alkalmas. A látható külső nemi jellegen túl a nősténynek kétszarvú méhe van, amely több utód kihordására alkalmas. Szerintem bámulatos, hogy a testük mennyire felkészült anatómiailag a kisdeguk kihordására. A hímeknél a herék a hasüregben vannak, ezért is bonyolultabb az ivartalanítás, mint pl. a macskáknál. A deguk ivartalanítása ezért is történik altatásban, orvosi körülmények között. Tapasztalataim szerint kiskorban fel sem veszik ezt a műtétet, míg egy felnőtt degu bágyadtabb, egy-két napig “siratja”, amit elvesztett, aztán el is felejti az egészet. Fontos, hogy hozzáértő kezekre bízd a degudat és akkor nincs miért aggódnod. Olvasd el az ivartalanítás részt!

Szaporítás vagy tenyésztés?

Ha tenyésztő szeretnél lenni és ahhoz kell segítség, akkor keresd Agatha Christie-t az IloveDegu.hu-n, mert ahhoz az én tapasztalataim már nem elegendőek. A tenyésztés felelős dolog, amit így tizen x év után sem vállalnék. Mert tudom mivel jár.

Komoly elhatározást jelent degukat tenyészteni. Egyrészt ez rengeteg boldog pillanat lehet a gazdinak, másrészt viszont több odafigyelést, felelősséget is jelent. Elsőként a tenyészpárt kell gondosan kiválasztani.

Nehéz megmondani egy kapott vagy vásárolt deguról, hogy milyen származású. Érdemes azonban rákérdezni és minden információt beszerezni a felmenőkről, amit csak lehet – fokozottan igaz, ha szaporulatot tervezel. Amennyiben genetikai betegségben szenved a degu/vagy közeli rokonai, nem szabad tenyészteni, mert öröklődnek a rossz gének és betegségek. Farokhiánynál is érdemes megkérdezni, hogy mitől csonka? Ha leszakadt letört, az nem jelent genetikai problémát, viszont, ha már az alomban lerágta valamelyik szülő a növő degufarkat, az genetikailag gyengébb – nem domináns – egyedről árulkodik. Érdemes ezeket az egyedeket is kerülni szaporítás szempontjából. Vetélés, kevés élő kölyök, és bármiféle nőgyógyászati probléma esetén, soha többet ne fedeztessük a lánydegunkat!

Szintén fontos, hogy a beltenyészetet kerüljük! Nem véletlenül jelzik ezt minden szakkönyvben, ami degukról szól. Tehát rokonokat ne párosítsunk! Induljunk ki abból, hogy ez nálunk sem lenne egészséges! A következménye vetélés lehet, hiányos testrészek, halva született, életképtelen kölykök. Ezt ne akarjuk átélni, mert nagyon csúnya dolog! Ez a degukat is nagyon megviseli. Sajnos a kereskedések  egy része előszeretettel “hoz létre” beltenyésztett kisdegukat lelkiismeret nélkül.

A szabadban csak február és április között, illetve szeptemberben szaporodnak, fogságban egész évben. Egy évben átlagosan 1-2 alommal kell számolni. Almonként pedig kb. 2-6, de maximum 8 kölyökkel. Ha nem akartok degufarmot nyitni gondoskodni kell arról, hogy a kölyköket el tudjátok helyezni. Erre rengeteg lehetőség nyílik. Ideális esetben tőled már közvetlenül a gazdihoz kerül a kicsi. Viszont lehet a kereskedésekkel is boltolni ez ügyben. Sokan pénzért vagy eledelért cserébe beveszik. Végső esetben sok ingyenes oldalon meghirdethetők a picik. Minimális összeget ilyenkor is érdemes értük elkérni (pl: 500-800Ft), hogy nehogy elvigyék hüllőeledelnek. Mivel siklókat is tartottunk, ismerem az ehhez kapcsolódó igaz rémtörténeteket fórumokról, fotókkal. Nem kívánom egy degunak sem. Amíg nálunk vannak a kicsik a mi felelősségünk is, hogy a lehető legjobb gazdinak adjuk át és ne csak szimplán “megszabaduljunk” tőlük. Aki nem hajlandó érte pénzt adni, az már gyanús.

Vemhesség alatt

A hím hangos csipogással jelzi a többi (hím) degunak, hogy sikeres volt a párzás és ugyanez a hanghatás figyelhető meg, ha megszületnek a kölykök. Ez a fajta csipogás szűnni nem akaró és ismétlődik: HALLGASD MEG! (mint egy riasztó) A párzás után láthatóan csapzott a nőstény altestén a szőrzet is. A szagán is érződik, de ízlés dolga, hogy akarjuk e ott szaglászni. Ha ezeket észleljük, innen lehet számolni. (tesztelve!)

A vemhes nőstény előtt különösen fontos, hogy mindig legyen friss ivóvíz. A terhesség alatt többet pihenhet, de az általános aktivitása, kíváncsisága megmarad. A pocija az utolsó harmadban, vagyis a 3. hónapban fog látványosan nőni, de már előtte is felszedhet egy pár grammot.

Ha a szokottnál bágyadtabb, gyenge, esetleg hasmenése van, fordulj vele azonnal orvoshoz! Szerencsére nem gyakori, hogy bármi gond lenne, de a másállapot miatt kiemelten figyeljük, változnak e a szokásai. Nagyon fontos, hogy ilyenkor minden  étrendbeli változást kerüljünk náluk: új táp vagy nyers dolgok bevezetése.

A vemhesség teljes időtartama 89-92 nap, tehát kb. 3 hónap. Ha közeleg az ideje, figyeljünk arra, hogy lehetőleg friss alommal várjuk a kicsiket, mert az első héten nem érdemes bolygatni az újdonsült családot, ezért a takarítás is kicsit elhúzódhat. Amennyiben a szülők készítettek fészket, azt tegyük át, ne dobjuk ki! Bár nem kifejezetten fészekrakó rágcsálók, de előfordulhat, hogy előkészítik a szülőszobát. Főleg a fiúk szeretnek építkezni. Tehetünk be pluszban rágcsálóágyat, vattát, papírzsepit, szénát. Ami kell nekik, azt beépítik majd.

Ha rácsos az alja a ketrecnek és nem leszerelhető, akkor töltsük fel gazdagon forgáccsal, vagy tegyünk be ideiglenes alulra egy méretazonos kartonlapot, nehogy alul kiessenek a kicsik. A ketrecből vegyük ki azokat a kellékeket, amik felborulhatnak, elmozdulhatnak, ezáltal sérülést okozhatnak nekik. Arra figyelni kell, hogy a rácson véletlen se szoruljanak be vagy másszanak ki a lurkók. Ehhez háztartási boltban lehet kapni fém szúnyoghálót, ami visszatartja a kis kalandvágyókat és utána ha megnőnek könnyen levehető. De kartonnal is éppúgy megoldható. Az itatón is állítsunk, hogy a kisebbek is elérjék. Így a ketrecet is jól előkészítjük a szüléshez.

Megszületnek a bébik

A szülés vége előtt mindig ki kell venni a hímet legalább 36 órára, mert a lánydeguk ciklusa ivarzással indul, és ez az egy módja van, annak, hogy ne fedezze be azonnal a papa. Ha folyamatosan 1 ketrecben tartunk egy hímet és nőstényt, az anya 3 havonta szül, örökké vemhes, emellett szoptat, az ereje gyorsan elfogy, és rövid úton belehal valamelyik szülésbe. A papa egyébként remek szülő, 36 óra múlva nyugodtan vissza lehet tenni, a következő ivarzási ciklusig, ami a szülést követő 14-28 nap múlva várható. (Legvalószínűbb a 21. nap környékén.) Ez is egyfajta fogamzásgátlási módszer deguknál. Mivel ez nem 100%-os és eléggé macerás is, ezért a szülés utáni végleges különtételt vagy ami még jobb, a hím ivartalanítását javaslom.

A kölykök szőrösen, nyitott szemmel és füllel jönnek a világra, meglehetősen jól mozognak és a vakmerőbbek már pár órával a születésük után elindulnak körülnézni. A szülők nagyon szépen nevelik a kicsiket, a hím is odaadó családapa, hiszen pontosan tudja, hogy a kölykök az övéi, ráadásul mamiszagúak. A legtöbb degupapa nagyon jól megegyezik a mamival és felváltva melegítik a piciket. Az egyik felnőtt eszi, kerekezik, addig a másik porontyozik, majd cserélnek. A kicsik kb. 1 hetesen kezdik csipegetni a szénát és az egyéb eleségeket, de ez csak az ismerkedés a táplálékkal, mivel öthetes korukig még szopnak. Legkésőbb 6 hetes korukra az anyjuk teljesen leválasztja őket. A kislány deguk viszonylag hamar kb. 7-8, a kisfiúk 12 hetesen válnak ivaréretté. Fontos, hogy a családot a mihamarabb elkülönítsük nemek szerint – különösen az apukát és anyukát, már a szülés után rögtön, apukát és kislányát a 6. hét után. Egyfelől a beltenyészet szempontjából lényeges, másfelől az anyát pihentetni kell szülés után=kicsit külön tenni a hímtől, mert a sorozatos terhesség az életét rövidíti meg. (lásd fentebb). Az apuka addig kedves azonos nemű kicsinyeivel, míg azok el nem érik az ivarérett kort mert akkor vetélytársat kezd látni bennük és bánthatja őket, ha nőstény van a közelben. (megharapja, üldözi őket, lerághatja a farkukat.) A legjobb, ha meg akarjuk taetani a ici fiúkat, ha a papa gondjaira bízzuk őket és ők együt élnek a mamitól és a lánytesóktól elkülönítve. 6 hónapos korukig a deguk még gyereknek számítanak, ezért ha tenyészteni szeretnénk, akkor várjuk meg vele a fél évet, de legalább a 200-220 gramos súlyt érjék el a nőstények. Fontos, hogy a nőstényeknél az első fedeztetés 1 éves kor előtt már megtörténjen. Kellő tapasztalat nélkül ne szaporítsuk őket, mert az nem egyenlő a tenyésztéssel. A degunk láthaja kárát a tapasztalatlanságunknak.

SOS! Árván maradt degubébik!

Nos, mi sajnos jártunk így. A születésnapom reggelére Tengeripoc belehalt a szülésbe. Sajnos akkor még nem tudtam, hogy a sorozatos szülés mivel jár, de higgyétek el, aki ezt átéli, megtanulja egy életre. A tapasztalatlanságom, akkor a szeretett degum életébe került. Többek között ezért is szeretnék segíteni más degutartónak, hogy kiküszöbölje az ilyen esetnek még a lehetőségét is.

6 kölyök maradt árván. Kislány éppen akkor már 1-2 hetes kölykeit nevelgette, szám szerint 7-et, ezért nem is tudott velük mit kezdeni. Kiszaladtunk az állatpatikába és megvettük az alábbi szettet:

 

 

Ami egy kisdegunál az életben maradáshoz kell: tejpótló, meleg és tisztán tartás. Munka mellett is egymást váltva párommal 2-3 óránként igyekeztünk szoptatni a piciket, éjszaka is. A melegítést úgy oldottuk meg, hogy nagyon közel tettük őket a konvektorhoz és azt fentebb vettük. (rá azért ne tegyük a ketrecet!) A tisztítást pedig langyos, alig vizes vattakoronggal helyettesítettük több-kevesebb sikerrel. Aztán döntöttünk és a degupapától kértünk segítséget. Ő pedig készséggel vállalta az utóbbi két feladatot helyettünk, mint tapasztalt papóka. Elmondhatatlan érzés volt, amikor áttértek a picik szilárd táplálékra. Érdekes, de a papájuk az eset után teljesen szelíd lett. Korábban nem tudtam vele mit kezdeni, nagyon harapós volt. Azóta rájött, hogy nem akarok rosszat. A jó kapcsolat hatására a szőrzete is megszépült és a bojt is kezdett kiszőrősödni a letört farokvégen.

És az eredmény:

2 kisdegu élte túl a procedúrát, ők azok: Kistengeri és Kisfiú. Mivel ellenkező neműek ezért a fiúcskát ivartalanítattuk, hogy örökre együtt maradhassanak. Ők már megvívták a maguk küzdelmét az életért és én mérhetetlenül büszke vagyok rájuk ezért. De! Ha az anyjuk életben maradt volna, akkor a 4 picinek is lett volna esélye. 🙁