Kistengeri és Kisfiú

Tengeripoc és Fiúpoc kölykei. Születésük egyben tragikus is volt. Tengeripoc kihűlt testét találtuk az éhes kölykökön a szülinapom reggelén. Vettünk tápszert és következett az etetés 2 óránként. Borzasztó volt az első két nap, amikor halott kisdeguk testét dobtam egymás után a szemétbe. Szélmalomharc volt, de nem adtuk fel. Életben maradtak, ők ketten a hatból. Hihetetlen pillanat volt az első olyan nap, amikor áttértek a tápra: megmenekültek, ezt éreztük. Borzasztóan büszke vagyok rájuk. Szívósak voltak, élni akartak és túlélték. Mivel különböző neműek, egyértelmű volt a hím ivartalanítása. Őket nem választhatjuk el egymástól! Nekik közös a sorsuk és együtt kell, hogy maradjanak. Kistengeri hátán van egy szőrtelen folt, ami valószínűleg a kiskori hiánybetegség következménye. Arra is gondoltam, hogy ő koptatja ki a kerékkel, de a folt valahogy egyre kisebb és fokozatosan nő vissza a szőr, pedig a keréken nem mozdítottunk. Ettől függetlenül gyönyörűek. Kisfiú nyugodt természetű degu, a lánytestvére vadócabb. Amikor rosszak voltak és kergették egymást, különtettem őket. Kisfiú addig csipogott, míg vissza nem tettem a testvérét. Persze, hogy megsajnáltam. Rövid bugyborékolás után várva várt testvére kergette tovább. Egyébként nagyon jó természetűek, nincs velük baj. Kistengeri 2012. decemberében megvakult, de teljes életet tud élni. Mi már hárman ünnepeljük a szülinapunkat február 16-án!