Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Üdvözöllek az oldalamon!

 Több, mint 10 év degus élményeit, tapasztalásait gyűjtöttem csokorba. Az oldal tartalmazza a legfontosabb információkat, amiket egy degutulajdonosnak fontos tudnia. Ha végigolvasod a tanácsokat és praktikákat útmutatást találsz ahhoz, hogy te és a degud is teljes elégedettségben töltsetek együtt minél hosszabb időt.

A sok év deguzás után is rájöttem, van még mit tanulnom. Hiába akartam a legjobbat, ha nem tudtam pontosan mi az.  A legtöbben a kereskedésben kapunk először információt, könyveket olvasunk és a saját gyakorlatra építünk, amik rendre tévesek sajnos.

Része lettem a hazai legnagyobb degus közösségnek, akikhez immár alapítványi keretek között a degumentés is tartozik. Innentől lettem/lehettem jó gazdi is. A közös tapasztalat és néhány segítő szándékú egzotikus szakállatorvos tudásának köszönhetően ma már láthatóan kiegyensúlyozottabb és boldogabb deguim vannak. Az oldalt a tapasztalataim és a tanultak alapján folyamatosan frissítem.


Honnan jött szenvedély?


Évekkel ezelőtt került nővéremékhez egy ilyen kismókus. Akkoriban még nem terjedt úgy el a degutartás, mint mostanában. Sokszor szembesültem azzal, amikor eledelt akartam venni az állateledel boltban, hogy visszakérdeztek: mi az a degu? Innen szép győzni - szokták mondani. Mára kíváncsi természetének és bájos pofijának köszönhetően hamar elterjedt az állatszeretők körében. Sajnos a helyes tartási infók elterjedésében itthon gyerekcipőben járunk, de egyre bizakodóbb vagyok. 

dsc_0177a.jpgdsc_0130a.jpg

Az új jövevény kitüntetett figyelmet és nagy szabadságot (térben is) kapott. Ennek köszönhetően igazán csintalan és öntörvényű kisdegu lett, aki sok örömet  - és időnként bosszúságot is - okozott a gazdiknak. Mondhatni minket is tanított, hogyan kell bánni egy deguval.

Amikor elpusztult olyan űrt hagyott maga után, amit nehéz volt feldolgozni. 2007-ben párom 3 kisdegut hozott haza karácsony előtt. Innen már nem volt visszaút, végzetesen elköteleztem magam a degutartás iránt, annak ellenére, hogy inkább kevesebb, mint több megértést kaptam a környezetemből, merthogy szaporodni kezdtek, új szerelmek jöttek...így a 3 ból volt, hogy 21 lett.

Ennyi degu gazdájaként sok szépet és jót kaptam ezektől a csepp rágcsálóktól. Megéltünk számtalan vicces és sok tragikus pillanatot is. Ezeket szeretném megosztani veletek, elősegítve minél több kisdegu és gazdi boldog együttélését. Sajnos a megfelelő tartási információk még csak kevesekhez jutottak el. Az állatkereskedésben pedig rendre rossz felszereléssel és információkkal látják el a kezdő degutulajdonosokat. Ezen szeretnék segíteni. Persze csak annak tudok, aki meg is fogadja. A jó gazdi nem az, aki alapból mindent tud. Már látom, amikor valaki megkeres. Ha jó a hozzáállás, ha szereti a deguit is jól is akarja tartani, akkor abból lehet valami.

Minden degut nem tudhatok jó kezekben, s nem is fogadhatom mindet örökbe, viszont ha már néhány példánynak boldogabb az élete, az számomra öröm. Ezen ügyködök nap, mint nap, nem hanyatló lelkesedéssel. ;) 

1903998_753813141297512_1494100689_n.jpgbemoldal.jpg

 Képek forrása: Saját archívum

 Creative Commons Licenc
Ez a Mű a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Így add tovább! 2.5 Magyarország Licenc feltételeinek megfelelően szabadon felhasználható.